Magyar katonadalok és énekek

    

1. Magyar hiszekegy

 

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,

hiszek egy isteni örök igazságaban,

hiszek Magyarország feltámadásában!

Ámen!

 

 

2. Lovassági induló

 

Zendül a kürt, rajta huszár,

jó paripád előtt nincs akadály.

Messze marad a nyomában a szél,

villan a kardod e győztes acél.

Virtus a régi és új a karunk,

zúgva robog a lovasrohamunk.

Rajta huszárok, előre magyar,

vár a dicsőség, az új diadal!

 

 

3. Édes hazám

 

Vigyázz szellő, suhanj szellő

sehol el ne fogjanak!

Mihamarabb ideérjél,

előbb, mint a virradat.

 

Beszélj szellő, üzenj szellő,

mondd, hogy most már tudatom:

Nem kell tovább félni, várni,

írtak nekünk nyugaton!

 

Édes hazám, ha meghallod szavamat,

küldjél szellőt, hadd csókolja fiadat.

Küldjél nótát frisset, újat, biztatót,

hegyen-völgyön fogarasi harmatot!

 

Édes hazám küldjél nekem szekeret,

mindegyikbe arany tallért eleget,

veszünk rajta nemzetiszín pántlikát,

bekerítjük azzal a vén Hargitát!

 

 

4. Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

 

Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán,

ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.

Az ősi Kárpát őrzi álmát, hős Csaba vezér,

ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.

 

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,

gyönyörűbb, mint a nagyvilág,

ha zeng a zeneszó látom ragyogó szép orcád.

Táltos paripákon tova szállunk,

hazahív fű, fa, lomb s virág,

úgy hív a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.

 

Ott dalos ajkú mind a leány, mert dal terem a fán,

és délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán.

A rónaságon hét határon száll, repül a szél,

huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.

 

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,

gyönyörűbb, mint a nagyvilág,

ha zeng a zeneszó látom ragyogó szép orcád.

Táltos paripákon tova szállunk,

hazahív fű, fa, lomb s virág,

úgy hív a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.

 

 

5. Krasznahorka büszke vára

 

Krasznahorka büszke vára,

ráborul az éj homálya,

magas tornyán az őszi szél,

régmúlt dicsőségről mesél.

Rákóczinak dicső kora,

nem jön vissza többé soha.

Harcosai rég pihennek,

bujdosó fejedelemnek.

A toronyból késő este,

tárogató nem szól messze.

Olyan kihalt, olyan árva,

Krasznahorka büszke vára.

 

 

6. Székely himnusz

 

Ki tudja merre, merre visz a végzet,

göröngyös úton, sötét éjjelen.

Vezesd még egyszer győzelemre néped,

Csaba királyfi cillagösvényen!

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,

népek harcának zajló tengerén,

fejünk az ár jaj, százszor elborítja,

ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!

 

Ameddig élünk magyar ajkú népek,

megtörni lelkünk nem lehet soha.

Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján,

legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Keserves múltunk évezredes balsors,

tatár, s török dúlt, labanc rabigált,

jussunk e honban magyar-székely földön,

szabad hazában élni boldogan.

 

 

7. Arad felöl

 

Arad felöl fúj a szél, kergeti a felhőt,

szegény magyar bújdosó járja a nagy erdőt,

hull a fáról a levél, könnyeim is hullnak,

én Istenem miért hagyod, hogy így elpusztuljak?

Régi boldog magyar nyár visszasírunk téged,

Kossuth apánk jöjj el hát, mentsd meg a te néped!

 

Fecske madár hova szállsz, merre visz a szárnyad,

miért nincs szárnyam nékem is, hogy most véled szálljak?

Nem tudok én már tovább rab hazában élni,

magyar búza kenyerét idegentől kérni.

A könnyem is elapad, csak a bánat éled,

Kossuth apánk jöjj el hát, mentsd meg árva néped!

 

 

8. Csikországi fenyvesekben

 

Csíkországi fenyvesekben elhervedtak mind a gyöngyvirágok,

csíkországi falucskákban elfeledtek kacagni a lányok.

Elvitték a gyöngyvirágot, ellopták a székely nótát a csíki hegyekből,

és azóta bánatosan hallgatnak a gyöngyvirágos erdők.

 

De még egyszer visszahozzák a sok csíki fehér gyöngyvirágot,

amikor majd egyszer újra székely nótát dalolnak a lányok.

Magyar bakák sapkájukra kitűzik a harmatozó, fehér gyöngyvirágot,

akkor újra megtanulnak kacagni a csíki székely lányok.

 

 

9. Szabadkai udvaron

 

Szabadkai udvaron kinyílott a liliom,

szabadkai kislány az én galambom,

törökszekfű, liliom elhervadt az udvaron,

síratja a kisangyalom, galambom.

 

Ne sírj babám meglátod,

lesz még neked virágod,

hazamegyek s meglocsolom,

s kinyílik a liliom, kinyílik a szabadkai udvaron.

 

Ne sírj babám meglátod,

lesz még neked virágod,

mert hazamegyek, s meglocsolom,

aztán kinyílik a liliom, kinyílik a szabadkai udvaron.

 

 

10. Erdélyi induló

 

Felhangzott a szó, zeng az induló,

győztesek megint régi zászlaink,

nézd a gúnyhatárt széttiporva már,

várnak újra mind ősi bérceink!

 

Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk,

győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg.

 

Lépteink nyomán fenn a Hargitán,

völgyeinkben lenn tornyok hangja zeng,

már semerre sincs az átkozott bilincs,

énekeljetek völgyek és hegyek!

 

Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk,

győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg.

 

 

11. Esküszünk. mi székelyek

 

Szép Erdélyország nagy hegyei alján

nyílik sok apró, kis tarka virág,

sok vitéz székely vérrel írott harcán

buzdul a népe, a rögre vigyáz.

Őrt áll a végen, pallos a jobbjában,

a másikkal rendre dönti a kalászt.

Egész szívével és egész lelkével

védi az édes, szép magyar hazát.

 

Érted élünk csodaszép országunk,

és ha kell érted halunk,

vész, ha fenyegetne mind ott állunk,

mind, akik még csak vagyunk,

és ha ellenséges léptek járnák

drága, szentelt testedet,

száz halállal vívunk meg teérted,

esküszünk, mi székelyek.

 

Szép Erdélyország nagy hegyei alján

elhervadt mind az apró kis virág,

sok vitéz székely vérrel írott harcán

nincs, aki buzdul, nincs aki vigyáz.

És ím csak egyszer, véres sírok szélén

százezer székely öreg baka áll,

százezer kürtből fújják könyörögve,

minden magyarnak a hívó imát.

 

Érted élünk csodaszép országunk,

és ha kell érted halunk,

vész, ha fenyegetne mind ott állunk,

mind, akik még csak vagyunk,

és ha ellenséges léptek járnák

drága, szentelt testedet,

száz halállal vívunk meg teérted,

esküszünk, mi székelyek.

 

 

12. Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos

 

Tavasz elmúlt a rózsának

lehullott a szép virága,

ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos

lesz hazádnak szabadsága!

 

Mi neked fáj, nekünk is fáj

sorsunkat viselni bajos,

de Istenünk segítni fog,

ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos!

 

Mi neked fáj, nekünk is fáj

sorsunkat viselni bajos,

de Istenünk segítni fog,

ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos!

 

 

13. Szőke Tisza haragjában megáradt

 

Szőke Tisza haragjában megáradt,

szilaj habja átszakítja a gátat,

haragszik, mert azt végezték felőle,

hogy a magyar az oláhnak, a cseláknak

adjon jussot belőle!

 

Tisza vizét magyar könnycsepp táplálja,

nem is lehet, nem is lesz más gazdája,

beszélhetnek akármit is akarnak,

de a Tisza miden cseppje mindörökre

megmarad már magyarnak.

 

 

14. Lesz még boldogabb világ

 

Fel a fejjel pajtás lesz még lágy kenyér,

lesz még búzatábla ez a csatatér,

nyílik a búzában még pipacsvirág,

hidd el pajtás lesz még boldogabb világ,

nyílik a búzában még pipacsvirág,

hidd el pajtás lesz még boldogabb világ!

 

Pajtás, ez megint csak béke lesz talán,

s odahaza vár rám egy szép barna lány,

boldog, csókos május, virágos határ,

hidd el pajtás ránk még boldog béke vár,

boldog, csókos május, virágos határ,

hidd el pajtás ránk még boldog béke vár!

 

 

15. Volt az rosszabbul is

 

Volt az rosszabbul is, lesz még jobban is,

zöldülő vetésben szól még a haris,

csendül-pendül még a kasza lesz majd aratás,

leszünk mi még vígabban is kenyeres pajtás.

 

Sokszor lehullott már a mi csillagunk,

sokszor elsírattak, mégis itt vagyunk,

megtörik majd most is egyszer ez a rút varázs,

rossz álom lesz csak az egész kenyeres pajtás.

 

Koldus szegénységről, ha mesél a szánk,

nem hiszi majd nékünk a kis unokánk,

lesz paripánk, új dolmányunk és nagy áldomás,

leszünk mi még régi urak kenyeres pajtás.

 

 

16. Fenyő, fenyő, jaj, de magas fenyő

 

Fenyő, fenyő, jaj, de magas fenyő,

miért csillog könny a gyémánt szemeden,

fenyő, fenyő, jaj, de magas fenyő,

miért zúg a szél ott fenn a hegyeken?

Zúg-búg a szél Késmárk felé,

de az a szél is sírva fúj magyar hazám felé,

fenyő, fenyő, jaj, de magas fenyő,

miért sír a szél ott fenn a hegyeken?

 

Kalász, kalász, árva magyar kalász,

miért csillog könny a búzaszemeken,

Kalász, kalász, árva magyar kalász,

miért sír a szél ott fenn a hegyeken?

Gyergyó felöl kél az a szél, hogy árva

székely kalászokból panaszos a kenyér,

kalász, kalász, árva magyar kalász,

azért csillog könny a búzaszemeken.

 

 

17. Lesz, lesz, lesz ...

 

Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz

hegyen-völgyön lakodalom ünnep lesz.

Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz

miénk lesz még Kassa, Pozsony, Eperjes!

 

Akárhogy is berzenkednek,

acsarkodnak, hetvenkednek,

erről majd a magyar virtus tesz, tesz, tesz!

Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz

ez az ország újra csak a miénk lesz!

Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz
Kolozsvár is újra magyar város lesz.

Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz

Szabadka is újra magyar címert vesz!

 

A miénk volt ezer évig,

egy falut sem hagyunk nékik,

minden magyar hitvallása ez, ez, ez!

Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz

Magyarország újra nagy és boldog lesz!

 

 

18. Mindent vissza!

 

Ipolyságon magyar zászló,

de még vár Komárom,

a pozsonyi Sétatér híd,

s a kassai várrom.

Losonc, Rozsnyó, Ungvár népe

jelszavunkat issza:

Mindent vissza, mindent vissza,

mindent, mindent vissza!

 

Vissza a szép Felvidékünk

minden hegyét, völgyét,

vissza a dús erdeinknek

minden egyes tölgyét.

Folyóinkat, melyek vizét

a mi földünk issza.

Mindent vissza, mindent vissza,

mindent, mindent vissza!

 

Vág völgyében magyar nóta

száll a magas égnek,

s a Kárpátok ormain még

őrtüzeink égnek.

Nyitra, Ipoly, s a kis Hernád

vize ma még tiszta,

de piros lesz, ha nem kapunk

mindent, mindent vissza!

 

 19. Legyen úgy, mint régen volt

 

 Legyen úgy, mint régen volt,

legyen úgy, mint régen volt,

adjon Isten békességet,

ezer áldást, reménységet,

s minden jót,

legyen úgy, mint régen volt!

 

Legyen úgy, mint régen volt,

legyen úgy, mint régen volt,

hogy ne legyen a magyarnak

se dolmányán, se csizmáján

soha folt,

legyen úgy, mint régen volt!

 

 

20. Lesz még nekünk szebb életünk

 

Lesz még nekünk szebb életünk,

lesz még magyar nyár,

nótás szívünk szebben dalol

minden madárnál,

száz szál cigány húz majd vidám nótákat,

nem lesz tovább oly' sok baj és búbánat.

 

Lesz még nekünk szebb életünk,

szebb, mint a tél volt,

száz éjszakán süt majd le ránk

boldog, derűs hold,

lesz még nekünk, lesz mindenünk,

boldogságunk lesz még nekünk,

oly' szép legyen minden, amint régen volt!

 

 

21. Kis Komárom, nagy Komárom

 

Kis Komárom, nagy Komárom,

ladiladilom, ladiladilom,

átmentünk ma én s a párom,

ladiladilom, ladiladilom.

Nyitva a híd a Dunán, s ezután

miénk most már nagy Komárom,

mert galambom minden nyáron,

ladiladilom, a túloldalon,

ott fogunk szántani, hat ökröt hajtani,

Komárom, Felvidék meg fogunk tartani!

 

 

22. Bácska induló

 

Ferenc József csatorna

vissza lett az csatolva,

vissztért már a Délvidék.

Zombor, Zenta, Szabadka

hazavágyó magyarja,

ezt akarta megélni még.

 

Piros, fehér, zöldben ragyog ma már,

Duna-Tisza közt

a magyar határ,

Ferenc József csatorna

vissza lett az csatolva,

visszatért már a Délvidék.

 

 

23. Délvidéki induló

 

Szabadka, Zombor, Újvidék

honvédsereg virágra lép,

visszatért már szent határunk,

ősi földön jár a lábunk,

szívünkben öröm ég.

 

Új hajnal fénye virrad ránk,

nagyobb lett újra szent hazánk,

visszatért szép Délvidékünk,

visszaadta horthy nékünk,

vigyázzunk mi reá!

 

24. Igazságot Magyarországnak

 

Nem kell nekünk a más folyója,

nem kell nekünk a mások bérce,

csak magyar hegy és magyar róna,

ahogy az Isten rég kimérte.

 

Nem kell nekünk idegen égbolt,

egy porszeme sem a világnak,

csak az kell, ami amiénk volt,

igazságot, igazságot, igazságot Magyarországnak!



25. Sohase vétettem Szeben városának

Sohase vétettem Szeben városának,
mégis besoroztak engem katonának.
Verje meg az Isten Szeben mészárosát,
hogy mér' vágta le kicsi borjú lábát.

Szegény kicsi borjú nem tud lábra állni,
gyalogkatonának a hátán kell hordozni.
Szegény kicsi borjú nem tud lábra állni,
gyalogkatonának a hátán kell hordozni.


26. Előüzent Ferenc Jóska

Előüzent Ferenc Jóska, legény kell a háborúba,
kedves barátom.

Viszik legénységnek szépit, országunknak ékességit,
kedves barátom.

Leányok keserű búban, legények a háborúban,
kedves barátom.

Galacvári templom alja, zászlókkal van támogatva,
kedves barátom.

Fekete zászlók lobognak, a leányok szépen sírnak,
kedves barátom.

Előüzent az ellenség, kössön kardot a legénység,
kedves barátom.

Kardot kötött a legénység, sok anyának keserűség,
kedves barátom.



27. Mikor megyek Galícia felé

Mikor megyek Galícia felé, még a fák is sírnak.
Rezgő nyárfa hullatja levelét, az is engem sírat.

Sirass, sirass rezgő nyárfa, boruljál a babám vállára.
Súgd meg néki bele a fülébe,
fáj, fáj, fáj a szívem érted babám,
fáj, fáj, fáj a szívem érted.

Édesanyám legszebb rózsafája, én vagyok az ága.
Én vagyok az első Ferenc József vitéz katonája.

Százhúsz éles nyomja a vállam, szívemet a fekete bánat.
Itt kell hagyni a jó édesanyám,
fáj, fáj, fáj a szívem érted anyám,
fáj, fáj, fáj a szívem érted.



28. Sej, kicsi vagyok, mégis katona vagyok

Sej, kicsi vagyok mégis katona vagyok,
nyíregyházi kaszárnyába hervadok,
úgy hervadok, mint ő
sszel a falevél,
sej, édesanyám katonának neveltél.

Sej, katona se lettem volna de soha,
ha az anyám bé nem íratott volna,
de az anyám még akkor beíratott,
sej, kicsi voltam a bölcső
ben ringatott.


29. Hosszú gőzös állott az állomásra

Hosszú gőzös állott az állomásra,
a kisbéri huszároknak számára,
a kisbéri huszárok ülnek rája,
mennek haza végleges szabadságra.

Nyisd ki anyám zöldre festett kapudat,
ereszd be a szabadságos fiadat,
nyitva van az kedves fiam vártalak,
három éve mióta nem láttalak.



30. Debrecenben csináltattam palotát

Debrecenben csináltattam palotát,
közepébe péterfia laktanyát,
abba vannak a lítai legények,
sej, ha bemegyek, nem beszélek veletek.

Életemben mindig szépet szerettem,
utoljára csúnyával kell beérnem,
úgy kell nékem, mert én ezt érdemeltem,
sej, minden este a más babáját szerettem.


31. Kis Kató

Ma este indulunk a frontra, búcsúzni jöttem Kis Kató.
Ne félj, vigyázunk mi magunkra, velünk az Isten Kis Kató.
Elkísér majd csókjaid emléke, az élet szép, szeretni jó,
patyolat fehér ágyacskádban, gondolj rám néha Kis Kató.

Ha vége lesz a szörnyű
télnek, és újra elolvad a hó.
Meglátod visszajövök hozzád, boldogok leszünk Kis Kató.
De ha mégis elszólítna engem, egy menyországi behívó,
akkor se sírj, felets el engem, légy mással boldog Kis Kató.


32. Esik az eső ázik a heveder

Esik az eső ázik a heveder,
gyenge lábomat szorítja a kengyel,
bársony lekötés húzza a lovamat,
nehéz karabély nyomja a vállamat.

Megjött a levél fekete pecséttel,
megjött a muszka százezer emberrrel,
négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
így hát jó anyám elmasírozok én.

Jött egy kapitány piros pej paripán,
kardja megvillant a jobbik oldalán,
kardja megvillant, az ágyú eldurrant,
szép piros vére a földre kiloccsant.

Sírhat-ríhat már az az édesanya,
kinek a fiát viszik háborúba,
kezét vagy lábát golyóval átlövik,
meg se halt szegény, mégis eltemetik.

Kedves bajtársam, ha így látsz engemet,
szállj le lovadról, s lő
jj agyon engemet,
vagy a szuronyod szegezd a mellemnek,
ne hagyj sokáig szenvedni engemet.



33. Köszönöm édesanyámnak

Köszönöm édesanyámnak,
köszönöm édesanyámnak,
hogy föl nevelt katonának,
hogy föl nevelt katonának.

Ha az anyám nem lett volna,
katona sem lettem volna,
de még akkor beíratott,
mikor bölcső
mben ringatott.

Csicset adott, s elaltatott,
csicset adott, s elaltatott,
mégis katonának adott,
mégis katonának adott.

Csálják az erdei utat,
csálják az erdei utat,
viszik a magyar fiúkat,
viszik, viszik szegényeket,
szegény magyar legényeket.



34. Sej, haj katona se lettem volna soha

Sej, haj katona se lettem volna soha,
ha az apám bíró nem lett volna,
háromszor is felírt a császárnak,
sej, haj vigyék el a fiamat, a nagykalapú gyereket,
a Jóskát katonának.

Sej, haj elvitték a fiamat, a nagykalapú gyereket,
a Jóskát katonának,
fényes szuronyt választott magának,
fényes szurony rózsafa a nyele,
sej, haj rá van írva Ferenc Jóska neve.


35. Vágják az erdei utat

Vágják az erdei utat, vágják az erdei utat,
viszik a magyar fiúkat, viszik a magyar fiúkat.

Állj meg, állj meg kérdjelek meg, ha elmész, hol kapjalak meg,
sűrű erdő közepébe, két kaszárnya van építve.

Abban vannak a legények, abban búsulnak szegények,
kihajolnak az ablakon, rózsa nyílik csákójukon.


36. Nem látlak én téged többé

Nem látlak én téged többé soha, soha sem,
nem látod te sem, hogy érted könnyes a szemem.
Nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod,
hacok mezején, valahol tetőled távol,
ott, ahol senki sem gyászol, ott halok meg én.

Nem lesz egy tenyérnyi föld sem puszta síromon,
elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahová le fognak tenni, síroma nem borul senki,
senki, aki él, tavasz sem fakasz rám zöldet,
elhordja rólam a földet, messze majd a szél.

Szeretném, hogyha még egyszer itt lennél velem,
Öledbe ringatnám lágyan őszülő fejem,
szeretnék ajkadon égni, könnyezve, boldogan élni,
csak egy éjszakát, azután akármi érhet,
örömmel halok meg érted, kedvesem s hazám.



37. Tintaceruzával írott tábori levél

Tintaceruzával írott tábori levél,
szívem asszonyának onnan írom én,
hol a szívek lángját bomba oltja el,
és néma szívre hull a hópehely,
fehér gyászlepel.

Nagy Oroszországból megy hozzád e kis levél,
gránátok tűzénél éjjel írtam én,
benne van a szívem, édes asszonyom,
hazaküldöm néked, vigyázz rá nagyon,
vigyázz rá nagyon.

Messze-messze tőled csak az Isten van velem,
meg egy kicsi fénykép, ez a mindenem,
megcsókolom százszor megremeg a szám,
ugye, kicsi asszony hű leszel hozzám,
ugye, hű leszel hozzám.


38. Horthy Miklós katonája vagyok

Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.
Vígan élem katona életem, nincsen gondom másra.
Masírozom káplár úr szavára, úgy gondolok az én violámra,
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.

Meghozták a behívólevelem, édesanyám, lelkem.
Ne sírasson olyan keservesen, amiért el kell mennem.
Százados úr gondot visel reám, Horthy Miklós lesz az édesapám,
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.

Nefelejccsel tele van az árok, jaj, de szép a kékje.
Öltözzetek csíki szép leányok ünnepi fehérbe.
Szedjétek le a kert violáját, úgy várjátok Horthy katonáját,
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.


39. Piszkáld ki

A perkált, a perkált, háborúsdit játszik,
berántotta országát a szószba csak a füle látszik.

Piszkáld ki, piszkáld ki, piszkáld ki belőle,
nem piszkálom egye meg a fene, hadd maradjon benne.



40. Ezekilencszáztizennégyben

Ezerkilencszáztizennégyben,

még az Úristen is lenézett a földre,

Ferenc Jóska ej-haj, háborút indított,

de sok édesanyát örökre megszomorított.

Anyám, anyám, kedves édesanyám,

de szomorú vasárnap virradt rám,

házunk előtt jaj, de szépen muzsikálnak,

engemet pedig visznek katonának.

41. Házunk előtt kettőt fordult a kocsi

Házunk előtt kettőt fordult a kocsi,

édesanyám kufferomat hozza ki,

édesanyám köszönöm a levelét,

három évig nem eszem a kenyerét.

Édesanyám hol van az az édes tej,

amelyikkel katonának fölnevelt,

azt a tejet mért nem adtad lányodnak,

mert a lányod nem viszik katonának.

Addig megyek a csillagos ég alatt,

míg megnyugszom a babám karja alatt,

ha nem nyugszom a babám karja alatt,

majd megnyugszom a fekete föld alatt.

42. Ellőtték a jobb karomat

Ellőtték a jobb karomat folyik piros vérem,

nincsen nékem édesanyám, ki bekösse nékem,

gyere kisangyalom kösd be sebeimet,

s gyógyítsd meg a bánatos szívemet.

Odakinn a Kárpátokban dörögnek az ágyúk,

szegény magyar honvédeknek elfagyott a lábuk,

nincsen, aki megsajnálja, csak az a sok

apró gyerek odahaza várja.

43. Azt üzenték Szerbiából

Azt üzenték Szerbiából, csata akar lenni,

készülnek a magyar bakák el is fognak menni,

szólnak az ágyúk, a gépfegyverek,

mégsem jön a kapitányunk,

meggyilkoták a trónörökösünket,

azért bosszút állunk.

44. Írtam én már a babámnak levelet

Írtam én már a babámnak levelet,

messze-messze Csongorádra,

mégsem jött rá, mégsem jött rá felelet

a debreceni laktanyába.

Százhúsz kis nap, de sok sz míg letelik,

mindig várom a babámnak levelit,

édes rózsám ne várass hát hiába

a Péterfia laktanyában.

A ládámon, a ládámon sejehaj,

ott a tinta, toll, papíros,

a babának, a babámnak sejehaj,

tábori levelet írok.

Írok néki olyan könnyes levelet,

ha a szíve kőböl is van megreped,

édes rózsám ne várass hát hiába

a vörös muszkák országában.

45. Somogy megye kellős közepében

Somogy megye kellős közepében,

van ott egy kis fatornyos falu.

Kicsiny házak egymás mellett szépen,

s minden házon van egy zöld zsalu.

A férfiak mind elmentek régen,

az asszonyok csendben sírnak ott,

mikor este fönn a magas égen,

kigyúlnak a fényes csillagok.

Özvegyasszony a kicsi fiával,

kiül este a pitvar elé,

s áhitatos, ábrándos orcával,

néznek ketten föl az ég felé.

Édesanyám mondja meg azt nékem,

hogy odafönt vajon mi ragyog,

mit jelentenek ott fönt az égen,

azok a sok fényes csillagok.

Két szemében sűrű könnyek gyűlnek,

s megszólal a somogyi anya.

Az egyik egy szakaszvezetőjé,

a másik egy káplár csillaga.

Gallérjukra volt az rája tűzve,

hanem most már szegény mind halott,

az angyalok felvitték az égbe,

s ott ragyognak fönt a csillagok.

46. Nagy arany, nagy ezüst

Tádortűznél ültünk jóbarátok este

diskuráltunk csendesen,

gondol-e most ránk is messze Budapesten

feleségem, kedvesem.

De győnyőrű lesz visszatérni,

szívünk felett kitüntetés,

s egy hosszú szőrnyű álom végén,

virágosabb lesz az ébredés.

Nagy arany, nagy ezüst,

minden elszáll, mint a füst.

Alig egy-két könnyet ejtünk,

s mindent-mindent elfelejtünk.

Nagy arany, nagy ezüst,

minden elszáll, mint a füst.

Majd, ha egy tévedt golyó szívünkbe fut,

és csöndesen elhallgatunk,

küldjétek el gyermekinknek érmeinket,

hogyha már mi nem vagyunk.

Ha simítják apró kezükkel,

az apjuk eszükbe jut,

s a kis fehér gyermekszobákban,

így zokog fel majd a daluk.

Nagy arany, nagy ezüst,

minden elszáll, mint a füst.

Alig egy-két könnyet ejtünk,

s mindent-mindent elfelejtünk.

Nagy arany, nagy ezüst,

minden elszáll, mint a füst.

47. Szárnya, szárnya, kaszárnya belseje

Szárnya, szárnya, kaszárnya belseje,

benne van a legények ereje,

benne van a csárdás kis angyalom,

ki-kikandikál a kaszárnya ablakon.

Útnak indult Kassára a század,

őszirózsát küldök az anyámnak,

mindegy nékem, mi lesz ott a rangom,

felvidéki kislány lesz majd a galambom.

Kárpátokban masíroz a század,

fenyőágat tűzök a sapkámhoz,

mindegy nékem, mi lesz ott a rangom,

a lengyel határnál vár rám a galambom.

48. Ejtőernyős induló

Száll a gép madár a fellegekben fenn,

belsejében száll az ernyős regiment,

szívünk úgy dobog, hogy nyugodtabban ver,

tudjuk mi azt jól, hogy aki mer az nyer.

A honvéd ejtőernyős vadász

az ország első katonája,

a honvéd ejtőernyős vadász

még a sast is lepipálja.

Az ejtőernyős csak kalandra vár,

egy a jelszó: győzni vagy halál!

A honvéd ejtőernyős vadász

az ország első katonája.

49. Cigányzenét röpít a szellő

Cigányzenét röpít a szellő,

ezer határon át, hazám felöl,

cigányzenét röpít a szellő,

egy boldog szép világ emléke ő.

A bánat handszerén,

egy dal suhan felém,

egymásnak nyíló,

síró kertben.

50. A virágos csákóm

A virágos csákóm rechts um, links um bevágom a szemembe,

valamennyi kislány rechts um, links um hapták a szerelembe.

Igaz, hogy a lánynál ártatlanul forgok,

mégis este a babámnál restellem a dolgot,

a virágos csákóm rechts um, links um bevágom a szemembe.

Jó baka a csákót rechts um, links um lakkosra tisztogatja,

különben a káplár rechts um, links um laposra pofozgatja.

Előfordul persze, nem jut az eszembe,

múltkor is az utcán velem került szembe,

oszt' a virágos csákóm rechts um, links um bevágta a szemembe.

51. Kimegyek a doberdói harctérre

Kimegyek a doberdói harctérre,

feltekintek a csillagos nagy égre,

csillagos ég merre van a magyar hazám,

merre sirat engem az édesanyám.

Én Istenem, hol fogok é n meghalni,

hol fog az én piros vérem kifolyni,

Itália közepébe lesz a sírom,

édesanyám arra kérem ne sírjon.

Feladom a levelem a postára,

rátalál az ádesanyám házára,

olvasd anyám vérrel írott levelemet,

Doberdónál hagyom az életemet.

Édesanyám, nem írok több levelet,

puskagolyó lőtte el a szívemet,

eltemetnek az erdei gyöngyvirágok,

meg siratnak engemet a leányok.

52. Fiuméből sebesülve jönnek a katonák

Fiuméből sebesülve jönnek a katonák,

de sok szőke, barna kislány várja a babáját,

de csak minden tizediknek jön haza a párja,

a többinek közös sírban nyugszik a babája.

Széles az Isonzo vize keskeny a híd rajta,

ne menj arra magyar honvéd, mert leesel róla,

nem baj babám hadd essek az Isonzo vizébe,

úgyse lesz a háborúnak soha-soha vége.

53. Csuhaj, ha felülök a fekete gőzösre

Csuhaj, ha felülök a fekete gőzösre

Isten tudja, hol szállok ki belőle,

majd kiszállok októbernek csuhaj, derekán,

csuhaj, szól az ágyú Galícia határán.

Csuhaj, jaj Istenem, hol fogok én meghalni,

ki fog az én koporsómra borulni,

majd ráborul az én édes csuhaj, pajtásom,

csuhaj, akivel a csatamezőt bejárom.

31. A gőzösnek hat kereke

A gőzösnek hat kereke,

de fényes, de fényes, de fényes.

Benne ül egy nyalka huszár,

de kényes, de kényes, de kényes.

Most fújják az én marsomat,

itt kell hagyni a galambomat,

angyalom, ragyogó csillagom.

32. Rózsa, rózsa, bazsarózsa

Rózsa, rózsa, bazsarózsa,

szól a régi bakanóta,

mint ha újra béke volna,

arany napfény süt le a víg aratókra.

Még remélem, hogy megélem,

búza nő a csatatéren,

újra fürdünk tejbe-vajba,

majd ha szüret lesz Tokajba.

33. Ferenc Jóska bakája

Ferenc Jóska bakája,

ha megszólal a katona banda,

vigyázzban áll,

hogyha jön a babája azt mondja,

borulj a nyakamba,

és szalutál,

mert hisz egy baka csókban egymaga

többet ér a generálisnál.

34. 32-es baka vagyok én

Harminckettes baka vayok én, 

kék paroli mosolyog a blúzom elején,

nincs még svarzsim, de holnapra lesz,

a galléromra a hadnagy úr csillagokat tesz.

Ferenc Jóska adta ezt a mundért rám,

nincsen lovan, de víg vagyok mindig ám.

Mert harmincketts baka vagyok én,

recece, gyalog masírozok én.

35. Három esztendeje negyedikbe fordult

Három esztendeje, negyedikbe fordult,

hogy az én édesem háborúba indult.

A hosszú utakat elejébe vette,

s e bút, s e bánatot magához ölelte.

S e bút, s e bánatot magához ölelte,

s e keserűséget az én szívemre tette.

Kísérj el violám márcsak a kapuig,

onnan elmegyek én szívem egyedül is.

Fújdogál a szellő, azt sem tudom merről,

alul-e vagy felül vagy édesem felől.

Alul és fújdogál, felül es fújdogál,

csak édesem felől arról nem fújdogál.

36. Fiumei kikötőben áll egy hadihajó

Fiumei kikötőben áll egy hadihajó,

közepében, négy sarkában nemzetiszín zászló.

Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja,

negyvenhatos öreg bakák mennek szabadságra.

Pokrócomnak négy sarkába varrom a nevemet,

átadom a szerelvényem a harnincheteseknek,

hadd olvassa sej-haj, az a bús regruta,

kinek van még a kaszárnyában harminchat hónapja.

Isten veled tölténytáska, szurony meg a puska,

én már többé nem pucollak egyen meg a rozsda,

sapkám félrevágom, vigyázzba se állok,

odahaza várnak rám a kökényszemű lányok.

37. Ez a gőzös most van indulóba

Ez a gőzös most van indulóba,

az eleje fel van virágozva,

a belseje sárgára,

leszerelő öreg bakák számára,

mennek haza végleges szabadságra.

Be van az én zubbonyzsebem varrva,

barna kislány mit keresel abba,

benne van a zsoldkönyvem,

meg a leszerelő civil levelem,

már ezután civil az én nevem.

38. Nem vétettem semmit hazám falujának

Nem vétettem semmit hazám falujának,

mégis be soroztak engem katonának.

Huszárnak sorozott, sarkantyút is adott,

verje meg az Isten, de meg szomorított.

Ahogy besoroztak engem katonának,

visznek nem sokára Hercegovinába,

Hercegovinába, nagy Mostar várába,

ülöm a lovamat babám nem sokára.

39. Ha felmegyek arra a magos nagy hegyre

Ha felmegyek arra a magos nagy hegyre,

feltekintek a csillagos nagy égre,

csillagos ég merre van az én hazám,

merre sirat engem az édesanyám.

Sírt az anyám amikor én születtem,

karjai közt rengetgetett engem,

akkor mondta jó leszek katonának,

rabja leszek széles e nagy világnak.

laj-laj-la....

40. Kárpátokban megfújták a trombitát

Kárpátokban megfújták a trombitát,

minden anya hazavárja a fiát,

csak engemet nem vár haza az édesanyám,

Kárpátokba lesz az örökös hazám.

Édesanyám, ha föl akarsz keresni,

Kárpátoknak hegyaljára gyere ki,

megtalálod síromat a kőszikla alatt,

édesanyám ki sírhatod magadat.

41. Oroszország felé nem tudjuk mi az utat

Oroszország felé nem tudjuk mi az utat,

főhadnagy úr mutassa meg merre van,

megmutatom jó fiaim, én is elmegyek,

a jó Isten tudja, ki jön vissza veletek.

Gyertek magyar fiúk, kik egyszerre születtünk,

kik egyszerre huszár ruhát viseltünk,

mutassuk meg annak a de kutya muszkának,

nincsen párja sehol az erdélyi bakának.

Gyertek magyar fiúk húzzunk drótot ha lehet,

közeledik már az orosz hadsereg,

szólnak az ágyúk robognak a nehézfegyverek,

majd elválik babám, mit ér egy magyar gyerek.

42. Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa

Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa,

barna kislány sírva sétál alatta,

állj meg kislány, barna kislány de csak ha lehet,

adjál a bakának egy pohár vizet.

Miért ne adnék én a bakának vizet,

szenvedett ő a hazáért eleget,

nem szenvedtem barna kislány, de most szenvedek,

adj egy csókot utoljára elmegyek.

Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa

magyar baka halva fekszik alatta,

bajtársai kardjaikkal ássák a sírját,

odahaza magyar lányok siratják.

43. Valahol Oroszországban

Valahol Oroszországban

Üzenet jött messze-messze földről,

halványzöld szín tábori levél,

aki írta a szívéből írta,

minden sora őszintén beszél.

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,

minden percben rád gondolok százszor,

valahol Oroszországban,

valahol Oroszországban,

S arra gondolok,

mikor a csillag rám ragyog,

azt a csillagot,

te otthon éppúgy láthatod.

Muszkaföldre lassan jár a posta,

s alig várják már a válaszom,

megkérem a rádiótól szépen,

közvetítsék kívánságdalom.

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,

s csak Terólad álmodom az álmom,

valahol Magyarországon,

valahol Magyarországon.

S arra gondolok,

mikor a csillag rám ragyog,

azt a csillagot,

te ott künn éppúgy láthatod.

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,

minden precben rád gondolok százszor,

valahol Magyarországon,

valahol Oroszországban.

44. Fogolyének

Ó, nézz le édes Szűzanyám,

hű magyarjaidra,

vigasztaló erőt, napfényt,

adjál fiaidra.

Kegyelmes jó anyánk,

tekints a foglyokra,

ó, nagy irgalmú Szűzanyám,

vezesd őket haza.

Szűz Mária, magyar foglyok

védő nagyasszonya,

messze idegen országban,

légy reménycsillaga.

Messze idegen országban

szenvednek fiaid,

benned bíznak Szűz Mária

segítsd őket haza.

Ó, tekintsd az anya könnyét,

gyermekek imáját,

segítsd haza a fogságból

fiút, testvért, apát.

45. Hull az eső, sejehaj

Hull az eső, sejehaj,

erdei virágra,

magyar honvéd, sejehaj,

bársony barna homlokára.

Erdő, mező ázik,

szegény honvéd fázik,

húzd meg pajtás, sejehaj,

mert még elázunk hazáig.

46. Szél viszi messze a fellegeket

Szél viszi messze a fellegeket,

mögöttünk lángol az ég,

nyújtsd ide édes a kis kezedet,

ki tudja, látlak-e még.

Ki tudja, ölel-e a két karom,

ki tudja, csókol-e szám galambom,

ki tudja, mely napon mely hajnalon

indul a század tovább.

Bármerre nézek a csillagos ég,

nevetve kacsint le rám,

Bármerre fordul a lövegtorony,

mindig csak Te nézel rám.

Járhatunk úton, vagy havas hegytetőn,

süvíthet, száz zivatar vagy orkán,

szívemben Te vagy az örök remény,

tehozzád száll ez a dal.

47. Valahol a Dnyeszter partján

Hórakaró borítja a muszkaföldet szerteszét,

megremeg a föld, amerre magyar honvéd lába lép,

vér folyik a hómezőre, de a honvéd csak előre menetel,

sötét orosz éjszakába csak a halál muzsikája énekel.

Édesanyám, drága lelkem, ne sirasson soha engem ne féltsen

legyen büszke a fiára, hisz' hazatérek nemsokára, remélem.

Valahol a Dnyeszter partján sír az ég,

orosz földre ráborul a hideg tél,

édesanyám, azt üzenem magának,

menjen el a kis templomba vasárnap.

Boruljon az oltár elé csendesen,

mondjon el egy miatyánkot helyettem,

hisz' meghallgatják fönn a magyar anyákat,

imádkozzék értem anyám vasárnap.

48. Írtam én levelet a császárnak

Írtam én levelet a császárnak,

ne vigye a rózsám katonának,

van még itt ezrével katonája,

szívemnek ez az egy a babája.

Megjött a császártól az üzenet,

engedné a  babámat de nem lehet,

Istenem, hát én most mit csináljak,

viszik a galambom katonának.

49. Mikor engem soroztak, virágzott az erdő

Mikor engem soroztak, virágzott az erdő,

sírt a babám hullt a könnye, mint a záporeső,

sírt a babám, sírva mondta az édesanyjának,

 jaj, Istenem bosorozták a Pistámat katonának.

Százablakos nagy kaszárnya ezer honvéd benne,

akadt mindnek szeretője nékem nem kell egy se,

haj, mert az én kis galambom falunk legszebb lánya,

hű szívemnek halálomig csak ő marad a rózsája.

50. Hajnalodik közeleg a reggel

Hajnalodik közeleg a reggel,

indul Horthy a magyar sereggel,

a zászlója piros fehér zöld,

a hazája drága magyar föld,

ezt védi a Horthy katonája.

51. Bandikám

Bandikám, kis vitézem katonám,

tudjuk, nem felejted el,

mindenáron győznünk kell,

kis Bandikám.

Bandikám, Isten áldjon bandikám,

légy a fronton is vidám,

s este gondolj mindig rám,

kis Bandikám.

Mert, ha vége lesz majd, ha béke lesz,

és a század itthon jár,

nagy szeretet és édes ölelés,

forró csókod vár.

Bandikám, kis vitézem, katonám,

tudjuk, nem felejted el,

mindenáron győznünk kell,

kis Bandikám.

Kész a század már, indulásra vár,

kürt harsan és a laktanyából menni kell,

egy kis szőke lány,

áll a kapunál,

és szívből drága Bandijához

búcsúdalt énekel.

52. Ott, ahol zúg az a négy folyó

Künn a rónán nyár tüzében ring a délibáb,

tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ,

dombok ormain érik már a bor,

valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.

Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó,

csöndes éjen halkan felsír a tárogató.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,

ott, ahol szenvedni jó,

ott, ahol kiömlött annyi drága vér,

egy ezredévről mond regét a szél.

Zúg a kürt az ősi vár fokán,

honvéd áll a Hargitán,

Kárpát szent bércére zúgva száll,

visszaszáll a magyar turul madár.

Kárpátokról Székelyföldre szállnak fellegek,

kigyúlnak a magyar tüzek lángoló szemek,

még az égen is hadak útja jár,

legendáknak hős vezére paripára száll.

Szebb lesz a nyár, szebb lesz a tél, szebben hull a hó,

Kolozsváron piros, fehér, zöld, a lobogó.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,

ott, ahol szenvedni jó,

ott, ahol kiömlött annyi drága vér,

egy ezredévről mond regét a szél.

Zúg a kürt az ősi vár fokán,

honvéd áll a Hargitán,

Kárpát szent bércére zúgva száll,

visszaszáll a magyar turul madár.

53. Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet

Mint a puszta fergeteg,

úgy tör előre a sereg,

völgyön és a bércen át.

Jelszavunk: Ne hagyd magad!

Ha még a régi honvéd vagy,

védd meg a legszebb hazát.

Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet,

öt perc és nincsen tovább.

Legszebb imáimba foglallak ma téged,

hű szívvel gondolva rád.

Bajtárs előre, ma olcsó az élet,

jöjjön a legszebb halál,

bajtárs, ha még tán csak öt perc az élet,

mindegy, de győznünk muszáj.

Nem számíthat száz vihar,

ha acélos a férfikar,

szívedben szent eskü vár.

Száz halállal szembe nézz,

hol a legnagyobb a vész,

téged is készen talál.

Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet,

öt perc és nincsen tovább.

Legszebb imáimba foglallak ma téged,

hű szívvel gondolva rád.

Bajtárs előre, ma olcsó az élet,

jöjjön a legszebb halál,

bajtárs, ha még tán csak öt perc az élet,

mindegy de győznünk muszáj.  

54.  Százados úr, sejehaj

Százados úr , sejehaj,

százados úr, ha felül a lovára.

Visszatekint, sejehaj,

visszatekint az elfárdt bakára.

Ugye fiúk szép élet a katonaélet,

csak az baj, sejehaj, csak az a baj,

hogy nehéz a viselet.

Diófából, sejehaj,

diófából nem csinálnak koporsót.

A bakának, sejehaj,

a bakának nem írnak búcsúztatót.

Ágyúgolyó lesz annak a búcsútatója,

Barna kislány, sejehaj,

Barna kislány lesz a megsíratója.

55. A pápai sorozóra süt a nap

A pápai sorozóra süt a nap,

megjöttek a vizitáló nagyurak,

sorozzák a legényeket sorjában,

sok kislánynal lesz katona babája.

Engem babám ne sírass,

értem könnyet ne hullass,

beírták a nevemet a nagykönyvbe,

három évig ki se húzzák belőle.

A pápai bíró háza, de magos,

körös-körül kilenc zsalugáteros,

tizediken maga les ki a bíró,

no legények itt van már a behívó.

Engem babám ne sírass,

értem könnyet ne hullass,

beírták a nevemet a nagykönyvbe,

Galga vize se mossa ki belőle.

56. Kiöntött a Maros vize

Kiöntött a Maros vize homokos partjára,

beültettem a két szélét szomorú fűzfával,

szomorú fűzfának ága reáhajlik a síromra,

s télen-nyáron bánantjában ki van virágozva.

Keresik, a keresik a keresztlevelemet,

de még a pap se kapja a nevemet,

de majd megkapja azt a Ferenc Jóska maga,

aki engem besorozott harminchat hónapra.

57. Édesanyám úgy szeretett

Édesanyám úgy szeretett,

bölcsőbe tett, úgy rengetett,

csicset adott elaltatott,

mégis katonának adott.

El kell menni, nincs mit tenni,

Füzest el kell felejteni,

itt van október a kutya betyár hónap,

el kell masírozni.

Anyám, anyám, édesanyám,

szedje össze minden ruhám,

most indulok olyan hosszú útra,

három évig ne várj haza.

58. Ha majd egyszer mindnyájan vissza jönnek

Ha majd egyszer mindnyájan visszajönnek,

nagy boldogan megdobban a szívünk,

felszáradnak az arcokon a könnyek,

és ölünkben virágot viszünk.

Virágot szórunk az út porába,

virágra pattan, ha lehull a könny,

virágon lépked a katona lába.

Ha majd egyszer mindenki visszajön,

Ha majd egyszer mindenki visszajön.

Ha majd egyszer mindnyájan visszajönnek,

húzatlanul szólal meg a sok harang,

s a templombéli csengettyűk köszönnek,

gloria sentiverna, gingalang,

fehér gyolcsinget vesz a pap magára,

orgona zeng, harang zúg odafönn,

s a Szűzanya ránéz a bús anyákra.

Ha majd egyszer mindenki visszajön,
Ha majd egyszer mindenki visszajön.



59. Lemberg mellett van egy kerek erdő

Lemberg mellett van egy kerek erdő,
közepében van egy gyásztemető,
abban nyugszik sok szép magyar baka,
eltemette gyászos Galícia.

Édesanyám ne keressen engem,
a többi közt úgyse talál engem,
a fejfámra nincs a nevem írva,
csak úgy fekszünk közösen egy sírban.

115262
Mai napon:
6

2017-09-25 04:05
 Informatikai Partnerünk és a
A honlapunk az Exact Office Kft. támogatásával készült
 
Go to top