Nyomtatás

Teljesítménytúra, a doni hősök emlékére

   2022. január 15-én, szombaton a soproni hagyományőrzők és egyesületünk két tagja II. világháborús menetfelszereléssel, lovakkal, lovasszekérrel egy közel 30 kilométeres túrára indult, hogy így rójja le tiszteletét a doni áttörés poklában elhunyt, hősiesen küzdő magyar katonák áldozata előtt. A túra a környező falvakon, erdőkön keresztül vezetett.


     Több, mint 20 esztendeje van ezzel kapcsolatban egy országos szintű kezdeményezés, hogy egy teljesítménytúrával emlékezzünk a magyar katonákra. Hét évvel ezelőtt rendeztük az első saját túránkat, azóta pedig minden évben hasonlóképpen teszünk – mondta Czupy Arnold, a túra szervezője. A Soproni Történelmi és Hadijátszó Baráti Kör vezetője szerint közel 25-30 kilométeres útvonalat teljesítettük. „Fertőboz volt a start, majd Balf, a Szárhalmi – erdő, Tómalom, Sopronkőhida következett, és Fertőrákoson fejeztük be. A túra Fertőrákoson, a II. világháborús emlékműnél ért véget, ahol rövid megemlékezéssel, és gyertyagyújtással tisztelegtük a hősök emléke előtt. Ezúton is köszönjük a meghívást.


Megemlékezés a Doni áttörés 79. évfrodulóján

   2022. január 16-án, vasárnap emlékeztünk azokra a katonákra, akik 79 évvel ezelőtt élet halál harcot vívtak a donnál. 1943. január 12. a magyar történelem egyik szomorú gyásznapja. A túlerőben lévő ellenség csapatainkat legázolta, az ütközet majdnem tízszer annyi honvéd életét követelte tőlünk, mint az 1526-os mohácsi vész.

     Ezekkel a gondolatokkal indította emlékbeszédét Horváth Ferenc, nyugállományú honvédtiszt, helytörténet kutató, a Pápai Huszár Egyesület tagja. A szónok beszédében emlékezett a II. világháború hazánkat is érintő történéseire. Mint mondta, a Trianonban megalázott, meggyengült ellenséges országokkal körülvett Magyarország csak a nemzetközi helyzet kedvező alakulásától és a nagyhatalmaktól várhatta céljai megvalósítását. A hadihelyzet folyamatosan romlott és Németország egyre több nyersanyagot és katonát követelt a magyar hadvezetéstől. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr ezért elrendelte a 2. Magyar hadsereg felállítását, majd a keleti frontra küldését. Horváth Ferenc több ismert pápai katona nevét is hangsúlyozta,  a vitéz Bertalan Árpád 1. Honvéd Ejtőernyős Zászlóalj tisztikarának nagy részét 1942-ben szintén a keleti frontra vezényelték harci tapasztalatszerzés céljából. Felidézte Szügyi Zoltán ezredes, Bőr József ejtőernyős főhadnagy, Csutkai Ernő ejtőernyős hadnagy és Kiss Zoltán ejtőernyős százados hősiességét. Közülük egyedül Szügyi Zoltán tért haza, aki a doni áttörés után sikeresen egyben tartva maradék katonáit tért haza. A beszédben elhangzott, hogy a 200.000 magyar katona csaknem 200 km-es arcvonalon próbálta feltartóztatni a jelentős túlerőben lévő orosz csapatokat páncélos támogatás nélkül, minimális tüzérséggel. Pusztán kézigránátokkal és lövész fegyverekkel harcoltak a mínusz 30 fokos orosz télben azzal a paranccsal, hogy állásaikból egy tapodtat sem hátrálhatnak, de eljött a pillanat amikor nem volt más választás, mint a hideg hómezőn elindulni nyugatra az otthonuk felé. Majdnem reménytelen vállalkozás volt, ami sokak számára a fagyhalált jelentette. Az áldozatok magyar katonák voltak, egyszerű emberek, akik a behívónak engedelmeskedve parancsnokaikra bízták életüket. Végül alig hetvenezren értek haza, nekik még azt sem adatott meg, hogy büszkék lehessenek helytállásukra. A magyar becsület és tisztesség tőlünk utódoktól követeli meg, hogy tisztelegjünk az elhunytak előtt. A magyarság szent ügye kell legyen emlékük ápolása. A doni tragédia ma arra figyelmeztet, hogy a magyar katona - és mindegy, hogy behívták vagy önként jelentkezett - nem kerülhet abba a helyzetbe, amikor olyan feladat végrehajtását várják el tőle, amire sem kiképzettsége, sem felszerelése nem teszi alkalmassá - zárta megemlékező beszédét Horváth Ferenc. A megemlékezés, melyen Pusztai Levente szavalattal működött közre, koszorúzással és mécsesgyújtással ért véget. A tisztelet virágai és a mécsesek fénye jelzi, hogy az utódok nem feledik a doni hősöket.