A keleti harctér katasztrófája

   2019. január 13-án, vasárnap katonai tiszteletadással emlékezett a város a 76 évvel ezelőtti doni katasztrófa hőseire, áldozataira. A Szent István út és az Esterházy utca sarkán lévő 2. világháborús emlékműnél tartott megemlékezésen a Himnusz hangjai után Pusztai Boglárka Somogyváry Gyula: A boldog szunnyadókhoz című versét szavalta el, majd Gangler László, a Magyar Honvédség Parancsnokság Csoportfőnökségek Logisztikai és Gazdasági Csoportfőnökség csoportfőnök-helyettese emlékezett meg a világháború meghatározó eseményéről.

    Az ezredes beszéde elején felidézte az 1943. január 12-én, a szovjet Vörös Hadsereg ellen indított támadást, veszteségeit, melynek következtében a 207 ezres 2. Magyar Hadsereg gyakorlatilag megsemmisült.  Becslések szerint 42 ezer katonánk esett el a harctéren, 28 ezren sebesültek meg és 26 ezren kerültek hadifogságba. Ami bizonyos: ez volt a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb embervesztesége, a magyar katonák legnagyobb véráldozata. Emlékeztetett, a 2. Magyar Hadsereget 1942-ben állították fel és a keleti harctérre küldték harcolni. A lehetőségekhez képest legjobban felszerelt hadsereg volt, győzelembe vetett hittel. Ennek ellenére évtizedeken át tartotta magát a vélekedés, hogy a magyar hadsereget meghalni küldték a Donhoz. A sereg már a nyári csaták idején súlyos veszteségeket szenvedett, a tél beköszöntével ez pedig csak rosszabodott. Az orosz tél a legkeményebb arcát mutatta, a mínusz 30-35 fokos hidegben a puskák szinte befagytak, akadozott az ellátás, a katonák legyengülve, megfogyatkozva, hiányos téli felszereléssel védték a számukra kijelölt rendkívül hosszú, 207 kilométeres frontszakaszt. A mindent eldöntő, apokaliptikus küzdelem, mely a 2. Magyar Hadsereget végül felmorzsolta, 1943. január 12-én indult, az esztendő leghidegebb éjszakáján. A magyar katonák a végsőkig kitartottak állásaikban, megtették, ami tőlük telt, bizonyították a magyar katona helytállását és hősiesen küzdöttek. A magyar történelem egyik legtöbb áldozatot követelő csatája nyomán családok tízezrei veszítették el hozzátartozójukat, a meghalt családfők után hadiözvegyek, hadiárvák maradtak. Azok a katonák, akik visszatértek, lelki és fizikai sebeket hordoztak, a velük történteket és a szenvedést sosem tudták feledni, a doni katasztrófáról évtizedeken keresztül nem is lehetett nyíltan beszélni, megemlékezni, csak az elmúlt években nyílt lehetőség a tisztelet lerovására a hősök előtt. Ott a Don-kanyarnál a magyar katonák teljesítették kötelességüket, de nekünk, ma élőknek is van feladatunk. Feladatunk, hogy emlékezzünk a hős elődökre, a katonákra, a soha vissza nem térő családtagokra. Feladatunk, hogy tanuljunk a múltból és életünk, döntéseink során tegyünk azért, hogy ehhez hasonló katasztrófa ne fordulhasson elő. Nekünk, a jelenben élőknek fel kell ismernünk a béke valódi értékét és minden erőnkkel védenünk kell azt - hangsúlyozta az ezredes, figyelmeztetve arra, hogy a konfliktus parazsa az egész világon izzik, folyamatosan küzdeni kell azért, hogy ez a parázs ne lobbanjon lángra és ne pusztítson őrjöngő tűzvészként, emberek százezreit, millióit elpusztítva. Nem feledhetjük az ország vérzivataros múltját, emlékezni kell a doni katasztrófára és tanulni belőle. Soha ne felejtsük el, hogy a béke megőrzése mindannyiunk feladata. A Donnál harcoló elődeink példát mutattak nekünk hazaszeretetből, helytállásból, becsületből. Hajtsuk meg fejünket a hősök előtt, legyünk méltók örökségükre és vigyük tovább azt!  Az emlékbeszéd után a megjelent szervezetek, pártok és intézmények koszorút helyeztek el a 2. világháborús emlékműnél, a Szózat és a Takarodó elhangzása után pedig mécsesgyújtással tisztelegtek a keleti harctér hős magyar katonáinak emléke előtt.

Nemzetőr a Huszár Óvodában

  A Huszár lakótelepi Óvodába március 14-én, a közelgő nemzeti ünnep alkalmából a Pápai Huszár Egyesület egyik tagja látogatott el. A gyerekek nagyon örültek a nemzetőrnek, aki szablyával és pisztollyal érkezett az apróságokhoz.

    Laczkó Lászlóné tagóvoda-vezető elmondta, az óvoda a megemlékezés jegyében évek óta felkeresi a Pápai Huszár Egyesületet, hogy színesítsék az ünnepet azzal, hogy korhű ruhában megjelennek az óvodában, s a gyerekek láthassák testközelből a huszárokat, nemzetőröket. Idén az Erzsébetvárosi Óvoda néptáncosai is ellátogattak ide, s rövid műsorral idézték fel az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeit. Az intézményben már a múlt héten készültek a március 15-ei ünnepségre. Az egyik csoport meglátogatta az Erkel iskola néprajzi termét. Minden csoport feldíszítette a termét, a fiúk csákókat, míg a lányok pártákat, kokárdát, zászlót készítettek, de persze tanultak mondókákat, katonadalokat, indulókat és verseket is, erősítve ezzel a magyarságtudatot és kötődésüket Magyarországhoz. A tartalmas program során a gyerekek igazi képet kaptak a korabeli öltözékről és fegyverekről. A látogatás vége katonás meneteléssel zárult.

Zászlók a hegy hátán

  Több száz emlékező gyűlt össze a Március 15. téren az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulója tisztelére szervezett városi megemlékezésen.

    Az ünneplőket Pápa Város Fúvószenekarának toborzómuzsikája fogadta a rendezvény helyszínén, a program az MH Pápa Bázisrepülőtér díszalegységének és a Pápai Huszár Egyesület huszárjainak bevonulását követően a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Áldozó Tamás polgármester mondott ünnepi köszöntőt. A városvezető beszédét követően Zászlók a hegy hátán címmel zenés-verses-tancos összeállítással idézték fel a 171 évvel ezelőtti eseményeket. A március 15-ei megemlékezés a hagyományoknak megfelelően az önkormányzat által alapított kitüntetések átadásával folytatódott. Pápa Város Díszoklevelét hárman vehették át Áldozó Tamás polgármestertől, Pápa Városért Érdemérem kitüntetésben pedig ketten részesültek. Több évtizeden át végzett kulturális, hagyományőrző és közösségépítő tevékenységéért, a magyar katonai hagyományok megismertetéséért és átörökítéséért végzett lelkes, tudatos és következetes munkájáért Bolla Kálmán hagyományőrző huszár őrnagy, a Pápa Huszár Egyesület elnöke Pápa Város Díszoklevele elismerést vehetett át. A megemlékezés a Március 15. téren álló emlékművek megkoszorúzásával zárult, a tiszteletadáson az önkormányzat, a kormányhivatal, a hivatásos szervek, hagyományőrzők és pártok mellett intézmények, civil egyesületek és közösségek helyezték el az emlékezés és tisztelet koszorúit.

Vannak-e hősök a családodban?

  2019.május 17-én indult a Jókai Mór Város Könyvtár egyik nagy sikernek örvendő programsorozata a Pápai Családi Fotóalbumok. A könyvtár munkatársai úgy gondolták, hogy a helyi közösségeket is bemutatják a Pápai Közösségi Fotóalbumok sorozat keretében, melynek első szereplője egyesületünk volt.

   A mostani alkalom célja az volt, hogy a fiataloknak bemutassuk az egyesületet, nem titkolt szándékkal, hogy fiatalítsuk a tagságot, amely 27 éve működik már. Az elnökünk elmondta, hogy szeretnénk átadni a stafétát, s fiatalokkal bővíteni az egyesületet, akiknek most bemutatjuk, miről is szól az egyesület élete. l992. június 30-án megalakult a Pápai Huszár Egyesület Tóth Kálmán, Bedők János, Bolla Kálmán irányításával. Elhatározták az egykoron Pápán állomásozó tragikus sorsú 7. honvéd huszárezredről a szélesebb körű ismeretanyag nyilvánosságra hozatalát. Már a kezdeti időszakban tervbe vették, hogy részt kívánnak venni a hazai és külföldi huszártalálkozókon, bemutatókon, felvonulásokon, koszorúzási és megemlékező ünnepségeken, hagyományőrző összejöveteleken, továbbá minden olyan kulturális és egyéb rendezvényen, amibe a huszár beleillik. A Pápai Huszár Egyesület jelenleg 46 fővel működik. A toborzó előadáson bemutattuk az egyesületet fényképek, tablók, egyenruhák, fegyverek segítségével. Az előadás címe egy kérdés volt: Vannak-e hősök a családodban? Az I. és II. világháborúban elesettek között biztosan mindenki családjában van rokon, hozzátartozó. Erről akartak beszélgetni a diákokkal, hogy sosem szabad elfelejteni őket, őrizni kell örökké hőseink emlékét.

Emlékezés és a tisztelgés napja

  A Magyar Honvédelem Napja alkalmából tartott megemlékezést május 24-én a Honvéd Bajtársi Klub, az MH Pápa Bázisrepülőtér és Pápa Város Önkormányzata.

    A Vitéz Bertalan Árpád Ejtőernyős Ezred emlékműnél megrendezett tiszteletadáson a Himnusz hangjait követően Csukárdi Tibor, a Pápai Nyugdíjas Egyesület irodalmi körének vezetője mondott verset, majd Farkasdi Lajos nyugállományú őrnagy, a Honvéd Bajtársi Klub elnöke köszöntötte az emlékezőket, a jelenlévő fiatalokhoz szólva. Mint mondta, a hazafiság nem valami pátoszos elragadottság, hanem hétköznapi valóság. Aki tisztességes dolgot tesz, hozzájárul ahhoz a valamihez, amit úgy hívnak, haza. Ezen a napon megemlékezünk elhunyt hőseinkről és köszönetet mondunk azoknak a katonáknak, honvédeknek, akik szolgálatukat az ország határain belül és azon kívül is ellátják. Ez a nap az emlékezés és a tisztelgés napja. A megemlékezésen Nagyváradi József ejtőernyős hagyományőrző szavalattal tisztelgett a hősök előtt, Szabó Ferenc tábori lelkész mondott áldást, majd a jelenlévő szervezetek, intézmények képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit. A rendezvény a Huszár Közösségi Házban folytatódott, a Honvéd Bajtársi Klub itt köszöntötte születésnapos tagjait és elismeréseket adott át a katonai hagyományőrzés terén kiemelkedő tevékenységet végzők számára.

Százhetven éve volt az ihászi csata

  A csata 170. évfordulója előestéjén történt főhajtáson, az elesett ihászi honvédek emlékére koszorút helyeztek el a Városbarát Egylet, a Honvéd Bajtársi Klub, a gróf Esterházy Kórház és Rendelőintézeti Szakrendelő, Marcaltő-Ihász Önkormányzata, a Pápai Huszár Egyesület, a Pápai Jókai Kör, a pápai Nyugalmazott Pedagógusok Klubja, a Várostörténeti-Honismereti Kör megjelent képviselői.


   A 170 esztendeje történteket, illetve az ihászi hősök Pápán emelt emlékművének történetét röviden Kerecsényi Zoltán EpVE-ügyvivő, pápai önkormányzati képviselő ismertette. A Pápa melletti Ihász-puszta határában a csornai győztes, Kmety György tábornok vezette honvéd hadosztály ütközött meg Adolph Schütte von Warensberg altábornagy császári serege ellen. A több mint kétórás ihászi ágyúcsata veszteségeiről szóló jelentések máig ellentmondóak, nem pontosak. Nem tudni, hogy a halottakat pontosan hol temették el. Az ihászi és marcaltői határban 28 halott eltemetéséről tudunk, közülük 19 volt magyar, 9 pedig császári-királyi katona. Pápa városa 34 halott eltemetésére utalt ki pénzt. Ezen 34 magyar honvédra - akik küzdelemben szerzett sebeikbe a pápai hadikórházakban haltak bele. Az emlékmű ötlete valójában 1896 előtt már körülbelül nyolc évvel megvolt. A kivitelezés, a tervek elkészítésének és a szükséges költségek előteremtésének intézésére fel is állt egy adománygyűjtő bizottság, azonban az igazi hatékonyság 1893-tól datálható, amikor a Jókai Kör elindult, ami teljes egészében felvállalta és nyélbe ütötte az ügyet Fenyvessy Ferenc országgyűlési képviselő hathatós segítségével. Kis Ernő mellett ő volt az a második személy, aki igazán átérezte, majd felkarolta ezt az ügyet. Az emlékművet legelőször nem Pápán, hanem kint Ihászon, a csata helyszínén képzelték volna felállítani, de aztán végül Fenyvessy Ferenc közbelépésére mégiscsak Pápára került, melynek megvalósításához nemcsak pápaiak, de környékbeliek és a megye más részén élők is adakoztak. Végül a megjelentek elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Testközelben a történelem - Hegy Napja 2019.

  A Hagyományok Hegye különleges hely. Az a hely, ahol összeér a múlt és a jelen, a történelem és a természetismeret, a hagyományok és a mindig újat teremtő erő. Ennek mozgatórugója a Hagyományok Hegye Egyesület, melynek tagjai számos programot szerveznek.


   Kiemelt rendezvényük a Hegy Napja, mely minden esztendőben júliusban várja az érdeklődőket - így volt ez idén is. Az ingyenes program ezúttal a népek vándorútján vezette a látogatókat. A rendezvényt Unger Tamás alpolgármester nyitotta meg. - Bizonyára sokan ismerik azt a bölcs mondást, miszerint aki nem ismeri a múltját, az nem érti a jelenét és nem tudja befolyásolni, alakítani a jövőjét. Ennek a bölcsességnek most azt a változatát élhetjük meg, amikor a múlt itt van a jelenben. A rendezvény segít képet alkotni a hagyományokról, a múltról, letűnt kultúrákról, melyek azonban ma is hatnak. A rendezvényen közreműködött a Hagyományok Hegye Egyesület, a Vértes Egyesület, a tatabányai Múltunk és Jövőnk Egyesület, a döbröntei Szarvaskör Egyesület - Himfy Bandérium, a Pápai Huszár Egyesület, a székesfehérvári Magyar Királyi Kardforgatók Rendje, a Sindő Együttes, a Pápai Lovas Club, a Kassai Lovasíjász Iskola Németh törzse és a Pápai Városi Polgárőrség. A rendezvényen fellépett még a Sindő Zenekar, Sziránszky József regős, de volt lovas vetélkedés is. A bemutatók szünetében a látogatók ismerkedhettek az íjászattal, a lovaglással, voltak finom helyi termékek, kézműves vásár, de szőhettek, lúdtollal írhattak és karkötőt is készíthettek a kézműves sátor érdeklődői.

Pápai Hősök Napja 2019. augusztus 17.

   A huszárokat harci érzékük, bravúros lovaglótudásuk, küzdeni tudásuk, bajtársiasságuk, hősiességük és leleményességük a kor legnagyszerűbb katonái közé emelte. Hű társukkal, lovukkal vették ki részüket a hazai és európai küzdelmekből.


   Sokan a 15. században kialakult fegyvernem búcsújának kezdetét a tragikus Gorodok-Satanow-i küzdelemhez kötik. 1914. augusztus 17-én a keleti fronton hősies és hiábavaló halálrohamra indultak a Monarchia huszárjai az orosz állások ellen. A 23. honvéd lovasdandárt alkotó 6. zalaegerszegi és a 7. pápai huszárezred délután négy órakor a hullámos terepen halált megvető bátorsággal rontott rá az ellenségre, de a lovasroham az orosz védelmi állások előtt, a heves ellenséges géppuska-és puskatűzben összeomlott. A magyar huszártörténelem hőstettei tartják számon az augusztus 17-i gorodoki rohamot, melyben ötszáz huszár, köztük nagyon sok pápai, adta életét a hazájáért. A Pápai Hősök Napján a hetes huszárok emlékét őrző Pápai Huszár Egyesület kora délutántól a Fő téren kiálíltott tablósorozaton mutatta be a pápai huszárok életét, az ezred történetét. A Pápai Lovasiskolától indult huszárparádé keretében helyi és vendég hagyományőrzők vonultak fel a Téti Ifjúsági Fúvószenekar kíséretében. Érkezésükkel kezdődött az ünnepség a Korvin utcán található Lubienski emléktáblánál. A koszorúzást követően a díszmenet az I. és a II. világháborús emlékműhöz vonult át, ahol dr. Áldozó Tamás polgármester mondott beszédet. Külön megköszönte a Pápai Huszár Egyesület tevékenységét, hisz ők alakították ki a pápai hősökre való emlékezés hagyományát, rendjét. A közösséget értékelve külön is megköszönte az egyik lelkes tag munkáját: Pro Publico-díjjal jutalmazta az egyesület részéről Bedők Jánost a katonai és iparművészeti hagyományőrzés népszerűsítése, a Pápai Történelmi Játékok szervezése, és fáradhatatlan közösségépítő tevékenysége elismeréseként. Az ünnepségen verset mondott Pusztai Boglárka, valamint közreműködtek a téti fúvósok. Az emlékműveknél koszorút helyeztek el Pápa Város Önkormányzata, a Pápai Huszár Egyesület, az MH Pápa Bázisrepülőtér, a Bajtársi Klub és az ellenzék képviselői.

Pápai Csülök, Cicege és Borfesztivál

   Pápa Város Fúvószenekarának műsorával vette kezdetét a borszombati műsorok sora a Pápai Csülök- Cicege- és Borfesztiválon. A város közkedvelt fúvószenekara indulókkal, filmzenékkel és közismert dallamokkal szórakoztatta a fesztivál közönségét, akik vastapssal jutalmazták a fesztiválsátor színpadán zenélő fúvósokat.


    A nagysikerű fúvós műsor után a Gráciák léptek színpadra. A borfesztivál népes közönsége együtt énekelte a közkedvelt dallamokat az énekesnőkkel. A borfalu közönsége az esti nagykoncert előtt harmonikamuzsika mellett fogyaszthatták a faházakban kínált ízletes borokat és pálinkákat, emellett a csülökételeknek, a cicegének, a finom réteseknek és a kürtőskalácsnak is nagy sikere volt. A Nagytemplom harangja éppen nyolc órát ütött, amikor a Balkan Fanatik a pápai közönséget köszöntötte a kastély előtt felállított nagyszínpadról. A hatalmas sikert aratott Balkan Fanatik koncert után a program a fesztiválsátorban Batánovics Lili és a True Smile Jam Band műsorával folytatódott. A borfalu késői látogatói a Pápai Huszár Egyesület zenekarával mulathattak együtt, akik hajnalig húzták a talpalávalót.

Pápai Judo Akadémia családi napja

   A Pápai Judo Akadémia negyedik alkalommal rendezte meg családi napját, melyet előadások, bemutatók, játékos vetélkedő tett színesebbé.


    A Honvédelmi Sportszövetség támogatásával az akadémia és a Judo a Pápai Sportért Alapítvány együttműködésével idén a Küzdősport Centrumban rendezték meg az összejövetelt, mely során a szülők bepillantást nyerhettek a klub életébe, a gyerekek pedig előadást hallhattak a pápai huszárezred történetéről, elsajátíthatták az alapvető elsősegély-nyújtó mozdulatokat, ismereteket szerezhettek a Bázisrepülőtéren folyó munkáról. A nap játékos sorversennyel zárult. A nap folyamán Horváth Ferenc huszár őrmester és Tóth István törzszászlós tartott érdekes előadást, előbbi a huszárságról, utóbbi a magyar honvédségről. A nap több állomásból álló, játékos akadályversennyel zárult.

Pápai Barokk Vígasságok

   2019. szeptember 28-án, a Pápai Barokk Vigasságok rendezvénysorozat igazi vásári forgataggal, gólyalábasokkal várták a Fő térre érkezőket. Az időjárás nem fogadta kegyeibe a programot, de az el-eleredő eső sem szegte a látogatók kedvét, s így is többen ellátogattak a barokk rendezvényre.


    A téren lehetett gyógynövényeket vásárolni, többek között levendulát. A rendezvény keretein belül ősi mesterség bemutató is várta az érdeklődőket, volt páncélkészítő, papírmerítő, ónöntő, kovács, keramikus, bőrös, textilműves és szövő is. Egyesületünk XVIII. századi életképpel, egyenruha és fegyverbemutatóval készült. A Kapuszín alatt barokk portré-és csendéletfestő verseny zajlott, melyre sokan neveztek. A téren megjelent A ravasz szerzetes és mások is csapata, ők szintén korhű ruhában, ágyúval és biciklivel bukkantak fel időnként a téren. Vasárnapra történelemi játéktérrel készülnek. A vásári forgatagban élő ősök csarnokát is megtekinthették, ahol a kastély Ősök Csarnokában lévő festmények elevenedtek meg, s ha valaki odaállt az élő festmény elé, az elkezdett mesélni magáról, életéről. Fellépett az Aranyszamár Bábszínház, az SK Társulat, a Pavane Táncegyüttes, a Zafír Orientális Társulat és volt tűzszínházi produkció is. Látványkonyha is üzemelt, ahol hagyományos ételeket lehetett kóstolni.

Teljesítménytúra, a doni hősök emlékére

   2022. január 15-én, szombaton a soproni hagyományőrzők és egyesületünk két tagja II. világháborús menetfelszereléssel, lovakkal, lovasszekérrel egy közel 30 kilométeres túrára indult, hogy így rójja le tiszteletét a doni áttörés poklában elhunyt, hősiesen küzdő magyar katonák áldozata előtt. A túra a környező falvakon, erdőkön keresztül vezetett.


     Több, mint 20 esztendeje van ezzel kapcsolatban egy országos szintű kezdeményezés, hogy egy teljesítménytúrával emlékezzünk a magyar katonákra. Hét évvel ezelőtt rendeztük az első saját túránkat, azóta pedig minden évben hasonlóképpen teszünk – mondta Czupy Arnold, a túra szervezője. A Soproni Történelmi és Hadijátszó Baráti Kör vezetője szerint közel 25-30 kilométeres útvonalat teljesítettük. „Fertőboz volt a start, majd Balf, a Szárhalmi – erdő, Tómalom, Sopronkőhida következett, és Fertőrákoson fejeztük be. A túra Fertőrákoson, a II. világháborús emlékműnél ért véget, ahol rövid megemlékezéssel, és gyertyagyújtással tisztelegtük a hősök emléke előtt. Ezúton is köszönjük a meghívást.

Megemlékezés a Doni áttörés 79. évfrodulóján

   2022. január 16-án, vasárnap emlékeztünk azokra a katonákra, akik 79 évvel ezelőtt élet halál harcot vívtak a donnál. 1943. január 12. a magyar történelem egyik szomorú gyásznapja. A túlerőben lévő ellenség csapatainkat legázolta, az ütközet majdnem tízszer annyi honvéd életét követelte tőlünk, mint az 1526-os mohácsi vész.

     Ezekkel a gondolatokkal indította emlékbeszédét Horváth Ferenc, nyugállományú honvédtiszt, helytörténet kutató, a Pápai Huszár Egyesület tagja. A szónok beszédében emlékezett a II. világháború hazánkat is érintő történéseire. Mint mondta, a Trianonban megalázott, meggyengült ellenséges országokkal körülvett Magyarország csak a nemzetközi helyzet kedvező alakulásától és a nagyhatalmaktól várhatta céljai megvalósítását. A hadihelyzet folyamatosan romlott és Németország egyre több nyersanyagot és katonát követelt a magyar hadvezetéstől. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr ezért elrendelte a 2. Magyar hadsereg felállítását, majd a keleti frontra küldését. Horváth Ferenc több ismert pápai katona nevét is hangsúlyozta,  a vitéz Bertalan Árpád 1. Honvéd Ejtőernyős Zászlóalj tisztikarának nagy részét 1942-ben szintén a keleti frontra vezényelték harci tapasztalatszerzés céljából. Felidézte Szügyi Zoltán ezredes, Bőr József ejtőernyős főhadnagy, Csutkai Ernő ejtőernyős hadnagy és Kiss Zoltán ejtőernyős százados hősiességét. Közülük egyedül Szügyi Zoltán tért haza, aki a doni áttörés után sikeresen egyben tartva maradék katonáit tért haza. A beszédben elhangzott, hogy a 200.000 magyar katona csaknem 200 km-es arcvonalon próbálta feltartóztatni a jelentős túlerőben lévő orosz csapatokat páncélos támogatás nélkül, minimális tüzérséggel. Pusztán kézigránátokkal és lövész fegyverekkel harcoltak a mínusz 30 fokos orosz télben azzal a paranccsal, hogy állásaikból egy tapodtat sem hátrálhatnak, de eljött a pillanat amikor nem volt más választás, mint a hideg hómezőn elindulni nyugatra az otthonuk felé. Majdnem reménytelen vállalkozás volt, ami sokak számára a fagyhalált jelentette. Az áldozatok magyar katonák voltak, egyszerű emberek, akik a behívónak engedelmeskedve parancsnokaikra bízták életüket. Végül alig hetvenezren értek haza, nekik még azt sem adatott meg, hogy büszkék lehessenek helytállásukra. A magyar becsület és tisztesség tőlünk utódoktól követeli meg, hogy tisztelegjünk az elhunytak előtt. A magyarság szent ügye kell legyen emlékük ápolása. A doni tragédia ma arra figyelmeztet, hogy a magyar katona - és mindegy, hogy behívták vagy önként jelentkezett - nem kerülhet abba a helyzetbe, amikor olyan feladat végrehajtását várják el tőle, amire sem kiképzettsége, sem felszerelése nem teszi alkalmassá - zárta megemlékező beszédét Horváth Ferenc. A megemlékezés, melyen Pusztai Levente szavalattal működött közre, koszorúzással és mécsesgyújtással ért véget. A tisztelet virágai és a mécsesek fénye jelzi, hogy az utódok nem feledik a doni hősöket.

Hungarikum projekt az Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskolában

     2022. április 25-én, hétfőn a Hungarikum projekt keretében tartottunk élő történelemórát a magyar királyi 7. honvéd huszárezredről az iskola 5/A. osztályának. Horváthné Somogyi Judit meghívásának eleget téve a huszárok egyenruházatáról, felszereléséről és fegyverzetéről tartottunk előadást.

     Az előadás során az osztály tanulói megismerkedhettek a könnyűlovasság harcmodorával, alkalmazási területeivel és a huszárok mindennapjaival. Felelevenítésre került az egykor városunkban állomásozó magyar királyi 7. honvéd huszárezred érkezése, a polgári vérkeringésbe való beilleszkedése, illetve itt eltöltött 34 év fontosabb eseményei. Szót ejtettünk az I. világháború kitöréséről, a lovasság harctéri alkalmazásáról, és a gorodoki lovasrohamról is. A tanulók érdeklődéssel és feszült figyelemmel hallgatták az ezredhez köthető emlékeket. A gyerekek több napon keresztül dolgozták fel az osztályfőnök szakértő segítségével a magyar huszár témakörét. Készítettek prezentációt, rajzoltak, festettek a témakörhöz kapcsoló képeket és tanultak katonadalokat is.

Családi nap a Pápai Judo Akadémián

     2022. október 16-án, vasárnap a nyílt nap keretében a Pápai Huszár Egyesület tartott előadást az aradi vértanúkról, de volt formagyakorlat-bemutató, közös edzés a szülőkkel. A cél az volt, hogy a hozzájuk járó sportolók szülei, hozzátartozói bepillantást nyerhessenek az egyesület életébe.


     Hagyomány már az akadémia életében, hogy évente egy-két alkalommal edzőtermébe invitálja sportolóinak családtagjait. A tradíció idén is folytatódott, a klub vezetői több programmal is készültek a gyerekeknek és szüleiknek. Közösséget építenek, amibe nemcsak a judokák, de a szülők is beletartoznak. Az ilyen alkalmak tökéletesek arra, hogy az érdeklődők betekintést nyerhessenek a hétköznapokba, az edzésekbe, kipróbálhassák milyen érzés a dobásokat, eséseket végrehajtani – mondta Pillér Gábor, az akadémia elnöke, aki szerint jól sikerült a mostani eseményük is. A jó hangulatú programot a Honvédelmi Sportszövetség támogatta.

A limanowai hőstettre emlékeztünk Székesfehérváron

    2022. december 11-én, vasárnap a székesfehérvári megemlékezésen koszorúztunk a Városház téren, a 10-es huszárok lovasszobránál. A Pátzay Pál által készített szobor az osztrák-magyar, a lengyel, a német haderő és az orosz csapatok közt 108 évvel ezelőtti, 1914. november 28. és december 18. között lezajlott limanowai csata emlékét őrzi.


     A csata során az osztrák-magyar csapatok megállították és a Dunajec folyó mögé vetették vissza a Krakkó irányába áttörni készülő orosz csapatokat. A 108. évforduló alkalmából - december 11-én, vasárnap -  Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő, dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, valamint Pálffy Károly, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke koszorúzott és hajtott fejet a győzelem fehérvári hőseinek emléke előtt. A megemlékezésen dr. Cser-Palkovics András polgármester emléklapot nyújtott át a huszonöt esztendős Fehérvári Huszárok Egyesülete részére, amellyel a közösség hagyományőrző tevékenységét ismerte el. Lévai Miklós nyugállományú alezredes beszédében köszönetét fejezte ki a város, a megye és a hagyományőrző egyesületek felé, hogy életben tartják a csata emlékezetét. A Magyar Honvédség Parancsnoksága, illetve Székesfehérvár helyőrség nevében Balogh Rezső alezredes, az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred parancsnokhelyettese vett részt a rendezvényen, amelyen jelen voltak a Krajczáros Alapítvány, egy Limanowából érkező küldöttség, illetve a város hagyományőrző egyesületeinek, civil szervezeteinek képviselői is. A rendezvényt Ruff Tamás őrnagy, karmester vezényletével a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar tette emlékezetesebbé.

MATASZ DON-80 vármegyei megnyitója Zircen

  A Magyar Tartalékosok Szövetsége a „MATASZ DON-80” elnevezésű rendezvénysorozattal emlékezik a második világháborúban, a Don folyónál helytálló magyar katonákra és munkaszolgálatosokra.

A január 10-ei, keddi nyitórendezvényen, a Zirci Ciszterci Apátság templomában szentmisét tartottak, majd megemlékeztek az elesett katonákról.

Doni emléktúra a hős honvédeink emlékére

   2023. január 14-én, szombaton a soproni hagyományőrzők és egyesületünk két tagja II. világháborús menetfelszereléssel, lovakkal, lovasszekérrel egy közel 30 kilométeres túrára indult, hogy így rójja le tiszteletét a doni áttörés poklában elhunyt, hősiesen küzdő magyar katonák áldozata előtt. A túra a környező falvakon, erdőkön keresztül vezetett.

     Több, mint 20 esztendeje van ezzel kapcsolatban egy országos szintű kezdeményezés, hogy egy teljesítménytúrával emlékezzünk a magyar katonákra. Hét évvel ezelőtt rendeztük az első saját túránkat, azóta pedig minden évben hasonlóképpen teszünk – mondta Czupy Arnold, a túra szervezője. A Soproni Történelmi és Hadijátszó Baráti Kör vezetője szerint közel 25-30 kilométeres útvonalat teljesítettük. „Fertőboz volt a start, majd Nagycenk, Hidegség, Fertőhomok és Fertőszéplak következett A túra Fertődön, a II. világháborús emlékműnél ért véget, ahol rövid megemlékezéssel, és gyertyagyújtással tisztelegtük a hősök emléke előtt. Ezúton is köszönjük a meghívást.

Megemlékezés a Doni áttörés 80. évfordulóján

   2023. január 15-én, vasárnap emlékeztünk azokra a katonákra, akik 80 évvel ezelőtt élet halál harcot vívtak a donnál. 1943. január 12. a magyar történelem egyik szomorú gyásznapja. A túlerőben lévő ellenség csapatainkat legázolta, az ütközet majdnem tízszer annyi honvéd életét követelte tőlünk, mint az 1526-os mohácsi vész.



     Ezekkel a gondolatokkal indította emlékbeszédét Horváth Ferenc, nyugállományú honvédtiszt, helytörténet kutató, a Pápai Huszár Egyesület tagja. A szónok beszédében emlékezett a II. világháború hazánkat is érintő történéseire. Mint mondta, a Trianonban megalázott, meggyengült ellenséges országokkal körülvett Magyarország csak a nemzetközi helyzet kedvező alakulásától és a nagyhatalmaktól várhatta céljai megvalósítását. A hadihelyzet folyamatosan romlott és Németország egyre több nyersanyagot és katonát követelt a magyar hadvezetéstől. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr ezért elrendelte a 2. Magyar hadsereg felállítását, majd a keleti frontra küldését. Horváth Ferenc több ismert pápai katona nevét is hangsúlyozta,  a vitéz Bertalan Árpád 1. Honvéd Ejtőernyős Zászlóalj tisztikarának nagy részét 1942-ben szintén a keleti frontra vezényelték harci tapasztalatszerzés céljából. Felidézte Szügyi Zoltán ezredes, Bőr József ejtőernyős főhadnagy, Csutkai Ernő ejtőernyős hadnagy és Kiss Zoltán ejtőernyős százados hősiességét. Közülük egyedül Szügyi Zoltán tért haza, aki a doni áttörés után sikeresen egyben tartva maradék katonáit tért haza. A beszédben elhangzott, hogy a 200.000 magyar katona csaknem 200 km-es arcvonalon próbálta feltartóztatni a jelentős túlerőben lévő orosz csapatokat páncélos támogatás nélkül, minimális tüzérséggel. Pusztán kézigránátokkal és lövész fegyverekkel harcoltak a mínusz 30 fokos orosz télben azzal a paranccsal, hogy állásaikból egy tapodtat sem hátrálhatnak, de eljött a pillanat amikor nem volt más választás, mint a hideg hómezőn elindulni nyugatra az otthonuk felé. Majdnem reménytelen vállalkozás volt, ami sokak számára a fagyhalált jelentette. Az áldozatok magyar katonák voltak, egyszerű emberek, akik a behívónak engedelmeskedve parancsnokaikra bízták életüket. Végül alig hetvenezren értek haza, nekik még azt sem adatott meg, hogy büszkék lehessenek helytállásukra. A magyar becsület és tisztesség tőlünk utódoktól követeli meg, hogy tisztelegjünk az elhunytak előtt. A magyarság szent ügye kell legyen emlékük ápolása. A doni tragédia ma arra figyelmeztet, hogy a magyar katona - és mindegy, hogy behívták vagy önként jelentkezett - nem kerülhet abba a helyzetbe, amikor olyan feladat végrehajtását várják el tőle, amire sem kiképzettsége, sem felszerelése nem teszi alkalmassá - zárta megemlékező beszédét Horváth Ferenc. A megemlékezés, melyen Pusztai Levente szavalattal működött közre, koszorúzással és mécsesgyújtással ért véget. A tisztelet virágai és a mécsesek fénye jelzi, hogy az utódok nem feledik a doni hősöket.